2016. március 21., hétfő

BEMUTATJUK TÁMOGATOTTAINKAT

Ismerjék meg annak a 10 hajléktalan embernek a történetét, akiket Mentés másként című videó- és fotókiállításunk mutat be!

A kiállítás megnyitójára 2016. március 23-án 18 órától kerül sor a Tranzit Cafe-ban. A kiállítás április 6-ig látogatható.



László jogosítványt szerzett



László nehéz, bizonytalan körülmények közé született, és küzdelmek között, de önmagát a felszínen tartva élte az életét évtizedekig. Egészen addig, amíg az egészsége ezt megengedte. Az agyvérzése óta azonban jócskán beszűkültek a lehetőségei: jobbára felépült ugyan, de dologtalanságra kárhoztatva, rokkantnyugdíjából élt. Pedig volt már trolivezető, autófényező, sőt, sírköves is. Felépülése sikeres volt, kitartó munkával újra megtanult járni, de László ennél nagyobb célt tűzött ki maga elé: dolgozni akart, hogy napjait hasznosan töltse, és kiléphessen a hajléktalanságból.

45 adományozónknak köszönhetően 112 ezer forint gyűlt össze, és László sikerrel tette le a B kategóriás járművezetői vizsgát. Friss jogosítványa birtokában, és egy használt autó megvásárlásával mobilabbá vált, és hamarosan munkába is tudott állni. Hosszú távú terve, hogy a hajléktalanszállót elhagyva, önálló lakhatást teremtsen magának.



József munkaeszközöket vásárolt

József 16 évesen lett felnőtt. Ő maradt az egyetlen egészséges férfi a családban. A kőműves iskolát félbehagyta, azóta dolgozik. Mindig, amit lehetett. Volt már állatgondozó, szőlőhegyi napszámos, fakitermelő munkás. Az utóbbi években főleg festő munkákat vállalt, amit megszeretett. Olyannyira, hogy 30 év után iskolapadba ült, és sikeresen letette a szakmunkásvizsgát, és stabil munkahelyen dolgozik.

Józsefet festő- és tapétázó eszközök beszerzésében segítette az a 24 önzetlen adományozó, akik 67.100 forintot adtak össze, így József plusz munkákat is tud vállalni, amiből esélye van kikerülni a hajléktalanságból. Sokáig úgy tűnt, hogy célja hamarosan megvalósulhat, azonban súlyos baleset érte, mert munka közben agyvérzést kapott, és egyik lába lebénult. Az elmúlt hónapok ezért a felépülésről szóltak, szerencsére a rehabilitációs kezelések mellett József egészségi állapota teljesen helyreállt. Így januárban újra munkába tudott állni festőként, és magán-megrendeléseit is teljesíteni tudja a program keretében vett eszközökkel. A munkában bekövetkezett kényszerű szünet miatt az önálló lakhatás egyelőre terv maradt, de József jó úton van ahhoz, hogy hamarosan kiköltözzön a hajléktalanszállóról.



Mariann műkörömépítő tanfolyamra kezdett járni



Mariann 32 éves, családos fiatalasszony, férjével és három iskolás fiával él. Mindkét szülő vidéki, sokgyerekes családban nőtt fel. A 8. osztály elvégzése után mindketten gyorsan munkába álltak. Mariann a gyerekek születése előtt takarító, majd konyhai kisegítő volt, legutóbb, mikor a legkisebb fiúk is bölcsődébe kezdett járni, egy cukrászdában vállalt munkát.
A családnak saját jogú lakhatása sosem volt. Sokáig egy tolnai kisvárosban béreltek házat, majd két éve a jobb munkalehetőségek reményében Budapesten próbáltak szerencsét. Itt albérletek után Mariann szüleihez, majd családok átmeneti otthonába költöztek.

Mariannt 38-an támogatták összesen 161.300 forinttal abban, hogy kitanulhassa a műkörömépítő szakmát, dolgozhasson és a család el tudja hagyni az intézményrendszert. Mariann lelkesen készült a tanfolyamkezdésre, de az a tervezett időpontban nem indult el, ezért takarítói állást vállalt, hogy ezzel is közelebb kerüljön tervei megvalósításához. Közben nagy öröm érte a családot: sikeresen pályáztak egy önkormányzati lakás bérleti jogára, így lakhatási helyzetük végre stabilizálódott. Az önálló lakhatás ugyanakkor a korábbinál nagyobb anyagi terhet is rótt a családra, ezért Mariann ugyan elkezdte a műkörömépítő tanfolyamot, de amikor munkahelyén végre teljes munkaidejű állást ajánlottak részére, inkább élt a lehetőséggel, és főállásban kezdett dolgozni. A tanulást a munka és a 3 gyermek ellátása mellett nem folytatta, a kiköltözést követően szociális munkásával is megszakadt kapcsolata. Miután Mariann a számára gyűjtött adományokat csak részben használta fel, a megmaradt támogatást más hajléktalan pályázati nyertesünk programjának megvalósítására és szociális munkásának díjazására fordítjuk.


Jani targoncás tanfolyamra kapott támogatást

Jani már kisiskolás korában ládákat pakolt a helyi zöldségesnél. Kereskedelmi szakiskolát végzett, majd raktárosként helyezkedett el, diszkontáruházakban kezelte az árukészletet és a beszerzést. Később beletanult az öntözőrendszerek telepítésébe, majd a mentőszolgálathoz állt be recepciósnak. Ahogy ő fogalmaz: szerette a pörgést, a folytonos kihívást, új helyzeteket. Ekkor a nagymamájával élt, akihez még 14 évesen költözött át szülei súlyosbodó alkoholgondjai miatt. Nagymamája volt az egyetlen, aki nem ivott a családban, az ő halálával aztán Jani alól is kicsúszott a talaj: idővel elúszott a fix munka és a végül a lakhatás is. Biztonsági őrként, majd városligeti bódés árusként próbálta fenntartani magát. Néhány albérleti próbálkozás után végül éjszakára is a Ligetben maradt egy fűtés nélküli bódéban. A Menhely Alapítvány Sarokház programjában nem csak lakhatási lehetőséget kapott, hanem szociális munkás segítségét is, akivel közösen pályáztak a Van Esély Alapítványhoz targoncavezetői tanfolyam elvégzésének támogatására.

51 lelkes adományozónak köszönhetjük, hogy összegyűlt a tanfolyamhoz szükséges 159.600 forint. Sajnos a tanfolyam megkezdése előtt Jani egészségi és mentális állapota súlyosan megromlott, kórházba, majd egy rehabilitációs intézetbe került, ahol jelenleg is tartózkodik. A választott tanfolyamot így nem tudta elvégezni, de bízunk benne, hogy megerősödve, és új tervekkel fogja elhagyni az intézményt. A Janinak gyűjtött adományokat más hajléktalan pályázati nyertesünk programjának megvalósítására és szociális munkásának díjazására fordítjuk.





Orsi meg tudja írni szakdolgozatát

Orsi munkás családba született, szülei sokféle anyagi és lelki problémával küszködtek. 18 éves volt, mikor édesapja meghalt, ezután szétesett a család. Tehetségének és akaraterejének köszönhetően Orsit felvették irodalom és pszichológia szakra, az egyetem megkezdése után azonban lelki egészsége romlani kezdett, betegsége hamarosan lehetetlenné tette a kollégiumi létet és a tanulás folytatását, hazaköltözött és egyedül élt a villany nélküli házban. Egy rosszullét során súlyos vonatbaleset érte, elveszítette egyik alkarját. Élete akkor fordult jobbra, amikor egy civil szervezettől komplex szakértő segítséget kapott ahhoz, hogy életét rendezze. Munkába állt, és bár jelenleg hajléktalanszállón él, folytatni tudta az egyetemet

Orsit 48 önzetlen ember támogatta abban, hogy a szükséges 161.300 forint összeadásával egy laptop tulajdonosává válhatott, ami elengedhetetlen volt ahhoz, hogy megírja szakdolgozatát, amit várhatóan tavasszal fog leadni. Orsi élete egyéb területein is jó úton halad: munkahelyén maximálisan helyt áll, pénzével takarékosan bánik, rendszeres pszichiátriai és szociális terápiában vesz részt, emberi kapcsolataira is figyelmet fordít, emellett napi szinten foglalkozik vele, milyen módon tudná elhagyni a hajléktalanságot.




Vilmos szerszámokat vásárolt

Vilmos hét testvérével egy kisvárosban nőtt fel, szülei munkásemberek voltak. Édesapja alkoholizmussal küzdött. Az általános után kertész, majd szakács végzettséget szerző fiú kamaszévei végére maga is az ital rabjává vált. Vilmos élete gyökeresen megváltozott, amikor egy italozás után kocsmai verekedésbe keveredett, amely egy ember halálához vezetett. 19 évesen, a felnőtté válás küszöbén került börtönbe és csak 34 éves korában szabadult. A börtönévek során felismerte, hogy kamaszkori agresszióját, a veszély állandó keresését az italnak köszönhette, így szakított az alkohollal, 36 éve teljesen absztinens. A börtönből szabadulva vált hajléktalanná, majd a budai hegyekben húzta meg magát, ahol hosszú évek óta egy olcsó bérleményben éli csendes, természetközeli életét, és a környéken adódó alkalmi munkákból tartja fenn magát.

Vilmos részére 46 adományozó adott össze 158 ezer forintot olyan szerszámok beszerzésére, melyekkel ház körüli munkákat tud végezni lakókörnyezetében. Az adománygyűjtés során külön örömünkre szolgált, hogy tárgyi adományokat – egy fűrészt és egy kerékpárt – is felajánlottak részére, így az eredetileg a fűrészre szánt összeget még a hideg időszak előtt kicsi, bérelt háza komfortosítására fordíthatta folyóvíz bekötésével és szigeteléssel. Szerszámai birtokában fűnyírást, favágást, kisebb felújításokat vállal, ami biztosítja a létfenntartásához szükséges anyagi forrást, munkájáról jó visszajelzéseket kap.



János munkaeszközöket vásárolt



János 5 gyerekes roma családból származik, szülei munkás emberek voltak, korán meghaltak. Bányaipari szakiskolában végzett szinte közvetlenül a környékbeli bányák bezárása előtt. Több évig sütőiparban dolgozott, de a 2000-es években már csak építőipari és betanított munkákra vették fel, és hátrányos helyzete, elsősorban hajléktalansága és roma származása miatt nem tudott tartósan elhelyezkedni. Hogy növelje esélyeit, János szívesen képzi magát, a közelmúltban hegesztő képesítést szerzett.
39 lelkes adományozóinknak köszönhetően János részére összegyűlt 161.300 forint, amiből hegesztő szerszámok megvásárlását tudtuk támogatni, melyekkel új végzettségének megfelelően kívánt elhelyezkedni. Kitartó munkakeresésének köszönhetően hamarosan elhelyezkedett főállásban, tapasztalat híján ugyan még nem a vágyott hegesztő munkakörben, de kereste a lehetőségeket új szakmája gyakorlására. Sajnos egy váratlan betegség következtében, a próbaidő alatt felbontották munkaszerződését, ezért jelenleg a Munkaügyi Központon keresztül próbál új munkahelyet találni, közben közmunkát végez. Készül arra, hogy ahogy stabil jövedelme lesz, újra önálló lakhatásba, albérletbe költözzön. 



Gabi képzésben vehet részt


Gabi egy ötgyermekes családba született. Újszülöttként került állami gondozásba, szüleit és a testvéreit soha nem ismerte. 2 éves korában csípőficam műtéten esett át, az ezzel kapcsolatos egészségügyi problémák egész életét végigkísérték. Gabi 15 éves kora óta dolgozik, először szövőgyárban, majd park- és sírgondozóként temetői munkát vállalt. A lakásmaffia áldozataként vált hajléktalanná, amikor férje lakását az árkülönbözet reményében egy kisebbre próbálták cserélni. Gabi csípőprotézisre szorult, emiatt a temetői munkát is fel kellett adnia. Egy ideig albérletben laktak, majd a családot teljesen felőrölte a létbizonytalanság. Férjével elváltak, Gabi jelenleg egy rehabilitációs hajléktalan szállón lakik.
Gabi részére 74-en adtak össze 263.500 forintot egyrészt olyan szakképzés elvégzésére, mellyel rossz egészségi állapota mellett is tud munkát vállalni, másrészt a programot kísérő szociális munka fél éves költségeire. Gabi portásként szeretett volna elhelyezkedni, ehhez személy- és vagyonőri képesítést akart szerezni. Nem sokkal az adománygyűjtés után Gabi egészségi állapota megromlott, a képzésről és a tervezett munkáról is kénytelen volt lemondani. Gabi azonban nem adja fel, jelenleg natúrkozmetikum-készítő tanfolyamra jár, hogy alkalmi munkával tudjon jövedelemhez jutni.


Marika ápolási asszisztens lett


Marika egy somogyi faluban született. Az általános iskola után rögtön munkába állt, a vendéglátásban, majd egy gyárban helyezkedett el. Két házasságból három gyermeke született. Hajléktalanná akkor vált, amikor második férjétől – annak erőszakossága miatt – elmenekült, és a fővárosban próbált új életet kezdeni. Jobb lehetőség híján hajléktalanszállóra került, majd egy budapesti kórházban helyezkedett el segédápolóként. Az ápolásban Marika nem csak munkát, de új hivatást és életcélt is talált. Visszaült az iskolapadba is: elvégezte az egyéves ápolási asszisztensi képzést, azonban a vizsgát nem tudta letenni.
Marikát 20 adományozónk támogatta összesen 83 ezer forinttal abban, hogy befejezhesse az ápolási asszisztensi képzést. A sikeres kampányt nemsokára sikeres vizsga követte. Marika új képesítése birtokában a korábbinál nagyobb eséllyel tud elhelyezkedni, így minden esélye megvan rá, hogy maga mögött hagyja a hajléktalanságot is.



Lajos képzésben vehet részt


Lajost a körülményei hamar felnőtté tették. Bár az iskolát szerette, 14 éves kora óta dolgozik: játékgyárban, uszodában, bolti eladóként, építőipari segédmunkásként, néhány éve pedig három műszakban karbantartóként, emellett beugrós pincéri munkákat is vállal. Feleségével és fél éves kislányukkal a társadalom perifériáján, egy családok átmeneti otthonában él, ahol rövid idő alatt kell anyagilag megerősödniük ahhoz, hogy önálló lakhatásba, albérletbe költözhessenek.
49 önzetlen adományozónknak köszönhetően 226 ezer forint gyűlt össze, mely egyrészt egy személy-és vagyonőr tanfolyam elvégzésére, másrészt a Lajost segítő szociális munkás fél éves költségeire elegendő. Lajosnak a tanfolyam elvégzésével több esélye lesz jobban fizető, biztosabb állást találni, ami mellett családjára is több ideje jutna, és lehetőséget teremtene számukra egy albérlet fenntartásához.
 

2016. március 17., csütörtök

Hajléktalanság és képzőművészet


A hajléktalanok, a városi környezet állandó jelenlévői, az utcák és közterek szereplői, egyfajta emlékeztető nyomként tűnnek fel környezetünkben. Jelenlétük számtalan társadalmi problémára mutat rá, úgymint a szociális és egészségügyi háló elmaradottságára, a nincstelenség és a társadalmi normák között lévő keskeny határ kérdésére. A Zöld Pók nonprofit médiaműhely és a Van Esély Alapítvány közös projektjének gyümölcse a Mentés Másként című kiállítás.

A tárlaton látható fotók és videók olyan művészeti alkotások, amelyek a témát a lehető legérzékenyebben dolgozzák fel, különlegességük hihetetlen érzékenységükben rejlik. A fotók és videók történeteket, emberi sorsokat tárnak elénk, nélkülözve mindenféle hamiskás púdert. Eme projektnek a kivételességét, egyediségét nemcsak a kiállításon látható fotók teszik rendkívülivé, hanem maga a gondolat, az összefogás, amely e két alapítvány elszántságát és hitvallását tükrözi.

A fotók és videók segítenek feltárni a valóságot, ugyanakkor a maguk magával ragadó szuverén nyelvén szólnak hozzánk, hasonlóképp, mint egy-egy képzőművészeti alkotás. A társadalom mindig is arra törekedett, hogy a hajléktalan sorsú emberek láthatóságát korlátozza, ez által vakságba burkolózva, a középosztálybeli létet az egyetlen uralkodó, elfogadott életformává alakítsa. A képzőművészetben gyakori témává vált a hajléktalanok ábrázolása, mellyel a láthatatlanságra ítélt embereket újrapozícionálja – definiálja, kiemeli, láthatóvá teszi. A legkülönbözőbb portréábrázolásokon az otthontalanok egyfajta individuumként kerülnek elénk, akik kíméletlenül a szemünkbe néznek, elgondolkodtatnak előítéleteinkről.

A művészi szabadság határtalansága mindig is élt azon jogával, hogy kritikát fogalmazzon meg az aktuális társadalom felé, így az emberiség jelenkori nemtörődömségére, a beágyazódott sztereotípiákra számtalan esetben reflektált. Ezen alkotások nemcsak felhívják a figyelmet a kiszorító magatartásra, hanem tükröt tartanak a passzivitásnak is.



Van Esély Alapítvány

Sorsokban gondolkodunk.

Hiszünk benne, hogy minden ember magában rejti a kulcsot a változáshoz, előrelépéshez. Legyen szó akár Rólad, vagy egy hajléktalan emberről.

Szociális munkásokkal, filmesekkel, fotósokkal dolgozunk együtt azért, hogy egy-egy otthontalan embernek meg tudjuk adni azt a kezdő lökést, ami kivezeti őt kilátástalannak tűnő helyzetéből. Adományozóinknak köszönhetően kezdő tőkét, majd intenzív odafigyelést, mindennapos támogatást adunk nekik, melyek segítségével újra az átlagember életét élhetik – stabil álláshoz és fedélhez, igazi otthonhoz juthatnak.

És mi jelenti a kiutat a hajléktalanságból? Mindenkinek más!

Marikának egy vizsga, amivel immár el tud helyezkedni ápolónőként.

Vilmosnak néhány szerszám, melyekkel kerti munkát vállalhat, és bérelt otthonát is karban tarthatja.

Orsinak egy laptop, amivel végre egy hajléktalan szálló körülményei között is meg tudja írni diplomamunkáját.

Gabinak tanfolyam, amin elsajátíthatja a natúrkozmetikum-készítés trükkjeit, hogy nyugdíja mellett kiegészítő jövedelemre tegyen szert.

Lajosnak személyi-és vagyonőr tanfolyam, hogy ne kelljen két állásban dolgoznia, és több időt tölthessen a családjával.


Az út sokféle lehet, de a megtétele mindenkinek egyformán nehéz. Ahhoz, hogy támogatottjaink sikerrel végigmehessenek rajta, három dologra biztosan szükség van: hitre, bizalomra és segítségre. Hitre önmagukban és bizalomra azokban, akik megismerve történetüket, kisebb-nagyobb összegekkel támogatják terveiket. A Van Esély Alapítvány a professzionális szociális munka eszköztárát bevetve és személyes támaszt nyújtva kíséri végig a segítségre szorulókat az úton.



Zöld Pók nonprofit médiaműhely

Azt látjuk, hogy mindenre van megoldás, csak nem mindenki tud róla.

A Zöld Pók Alapítvány nonprofit médiaműhely bonyolult társadalmi problémákat próbál közérthetően, élményszerűen átadni. Civil szervezetek és hátrányos helyzetű csoportok kommunikációját támogatjuk, az általuk képviselt ügyekről készítünk médiatartalmakat. Leginkább webes videókat és a hozzájuk kapcsolódó kampányokat szervezünk, amelyekkel célunk, hogy nehezen megérthető kérdésekben könnyen emészthető, azonosulásra alkalmas iránytűt adjunk a médiafogyasztók kezébe.

Igyekszünk összhangba hozni a médiakörnyezet elvárásait és a civil szervezetek érdekeit, és így olyan üzeneteket állítunk elő, amelyek sok emberhez jutnak el, miközben a fenntarthatóság, a szolidaritás és a társadalmi igazságosság szempontjait szolgálják. Hírportálokkal, helyi televíziókkal és civil hálózatokkal működünk együtt, valamint a közösségi médiát használjuk.