Újszerű kísérletbe fogunk, amelynek
keretében közvetlenül összekötjük egy-egy hajléktalan ügyfelünk kiútkeresési
tervét az adományozói szándékokkal. A Van Esély Alapítvány pályázati
felhívásban keresett hajléktalan embereket és velük dolgozó szociális
munkásokat, akik hajlandóak részt venni a programunkban. A nyertesek számára
lehetővé tesszük, hogy kisfilmben személyesen mondják el terveiket, amelyeknek
támogatását a magánadományozási szándékokra és hajlandóságra bízzuk.
Ha
– és egyben reményeink szerint – összegyűlik a számukra szükséges összeg, akkor
annak felhasználása a Van Esély alapítványnál szokott módon, a korábban már
említett háromoldalú együttműködés keretei között fog megtörténni. Ezen felül
azt is vállaljuk, hogy az adományozóink (mint bármilyen pályázat finanszírozói)
rendszeres (e-mailes, vagy kérés esetén személyes) tájékoztatást kapnak az
adott ügyfeleink helyzetéről, illetve az összegyűjtött pénz felhasználásáról.
A
hajléktalan élethelyzet rengeteg előre látható és számos előre nem látható
bizonytalansággal jár, éppen ezért garanciát nem mellékelhetünk a
programjainkhoz. Az utóbbi évek tapasztalatai azonban azt mutatták meg, hogy
nyertesnek ítélt programjaink túlnyomó többsége (kb. 80%-a) – köszönhetően az
alaposan végiggondolt terveknek, és az intenzív támogatásnak – sikeresen zárul.
Az
adománygyűjtés egyben szemléletformáló program is
Az
adománygyűjtést egyben egy szemléletformáló program részének is szánjuk, amely
arra mutat rá, hogy a hajléktalanság nem deviancia, hanem a nélkülözés egyik
szélsőséges formája, a hajléktalanság megoldása éppen ezért nem a büntetés,
hanem a társadalmi összefogás.
A mai
Magyarországon a hétköznapokban érzékelhető (közterületi) hajléktanság csak a
jéghegy csúcsa. A néhányezer fős,
utcán élő hajléktalan ember mögött ugyanis egy pártízezer fős, a hétköznapi ember számára már láthatatlan,
intézményekben, vagy máshol befogadottként élő hajléktalan ember áll. De a sornak
itt még nincs vége. A hajléktalan emberek ugyanis többnyire abból a sokszázezer fős, komoly lakhatási
nehézséggel küzdő csoportból kerülnek ki, amelynek tagjai éppen a rezsitartozás
felhalmozódásával, hitel-eladósodással, vagy csak éppen munkanélküliséggel
küzdenek napról napra. Mindezek az emberek pedig annak a néhánymilliós tömegnek részei, akik ugyan viszonylagos lakhatási
biztonságban, de nem megfelelő: kicsi, zsúfolt, rossz állapotú, egészségtelen
körülményeket jelentő lakásban élnek.
Aki
képes, mer, hajlandó az orránál tovább látni az tudja, hogy az imént felsorolt
csoportok létezése szorosan összefügg egymással, azaz a hajléktalanság mélyen
gyökerező és széles tömegeket érintő társadalmi problémák eredménye. Mélységes
tévedés, hogy e társadalmi problémákon egy jottányit is változtathat a tünetek
hordozóinak (azaz a hajléktalan emberek) megbüntetése.
A
szemléletformáló program részeként elkészül egy harmadik kisfilm is, amely
hajléktalan emberek és szakemberek megszólaltatásával a hajléktalanság, azon
belül is elsősorban a lakásszegénység témájával foglalkozik.
A
filmben megszólalnak a program harmadik együttműködő partnerének, a Város Mindenkié Csoport tagjai is, amely elsősorban a hajléktalan
emberek társadalmi elfogadottságáért, illetve a probléma rendszerszintű
megoldásáért küzd.
A
program a Norvég Civil Támogatási alap segítségével valósul meg.
Háttérinformációk:
A
Van Esély Alapítvány több mint tíz
éve dolgozik azon, hogy hajléktalan emberek megtalálják a kiutat szorongató
élethelyzetükből. Nem hiszünk a futószalag-megoldásokban, abban azonban igen,
hogy minden ember sorsa egyedi, és hogy ez az egyediség minden esetben egyedi
tehetségeket, képességeket is jelent. Ezek azok a képességek, amelyek
lehetőséget nyújthatnak arra, hogy a hajléktalanság nehéz élethelyzetéből is ki
lehessen lépni. Ehhez egyénre szabott, intenzív támogatásra van szükség, de
bármilyen jó és szakszerű is legyen a segítségnyújtás, a kiutat jelentő munka
oroszlánrészét maga a hajléktalan ember végzi el. Alapítványunk legfontosabb
feladatának tartjuk, hogy segítsünk megtalálni a helyzet kulcsát: az egyénben
rejlő, mozgósítható erőforrásokat, illetve az adott helyzetben hátráltató,
visszatartó erőket. A hajléktalan emberek élethelyzete legtöbbször olyan, mint
egy ördöglakat: ránézésre ugyan reménytelenül bonyolult, mégis tudjuk, hogy van
megoldás.
Módszereinket
– kisebb-nagyobb lépésekben – mindig továbbfejlesztjük, munkánk néhány
sarokpontja azonban már egy évtizede változatlan. Munkánk alapköve, hogy
pályázati keretek között várunk olyan egyénre szabott megoldási terveket,
amelyeket a hajléktalan ember és a vele dolgozó szociális munkás vagy segítő
közösen gondolt ki. Nem gondolkozunk előzetes megoldási mintákban, de mindig
konkrét, lépésről-lépésre, reálisan átgondolt terveket várunk. Ezek a tervek
legtöbbször valamilyen képzés megszerzésével, vagy munkaeszköz megvásárlásával
függenek össze. Ha ezeket a terveket életszerűnek, megvalósíthatónak, és
valóban előrevivőnek látjuk, a végrehajtásukhoz szükséges (általában 100 ezer forint
körüli) összeget ajánlunk fel a nyerteseknek, és háromoldalú szerződést kötünk,
amelynek résztvevői az adott hajléktalan ember, a segítője és a Van Esély
Alapítvány. Ezután egy féléves intenzív együttműködés indul, amelyben az imént
felsorolt résztvevők mindegyike azon dolgozik, hogy a nyertes program sikeres
legyen.
Pénzbeli
támogatásunkat az adott hajléktalan ember életébe befektetett olyan tőkének
tekintjük, amely aztán majd számára további megélhetési lehetőséget jelent, és
várhatóan elindítja őt az anyagi és identitásbéli emelkedés útján. Büszkék
vagyunk arra, hogy hajléktalan embereket segíthetünk az adófizetői oldalra
állni: a munkához jutott emberek nem, vagy kevésbé szorulnak rá a szociális
juttatásokra.
A
Zöld Pók Alapítvány
nonprofit médiaműhely. Civil szervezetek és hátrányos helyzetű csoportok
kommunikációját támogatja. A kisfilmkészítésben, internetes kommunikációban
való jártassága szociális érzékenységgel párosul és ez egy olyan ritka keverék,
amellyel széles társadalmi csoportokat képes megszólítani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése